Szatmári Kristóf

Életrajz

„Szatmári Kristófnak hívnak, Százhalombattán élek. Az Arany János Általános Iskola és Gimnázium 12. évfolyamos diákja vagyok, két éve tagja vagyok a battai Szókratész verselő csoportnak.

A költészettel való megismerkedésem története egyáltalán nem rendkívüli, sőt kifejezetten átlagosnak mondható. Iskolai tanulmányaim során olvastam először verseket. Talán hatodikos lehettem, amikor csak úgy próbálgatás szinten elkezdtem írogatni, inkább mondókákat mintsem „igazi” verseket, és hamar fel is hagytam vele. Három éve aztán egy újabb klisé, egy szerelmi csalódás, és néhány akkori olvasmányom hatására egyik órán megírtam az első, versnek vagy hasonlónak számító néhány soromat, a Varjakat.

Azóta pár naponta fog el egy különös hangulat, és ilyenkor tollat és papírt ragadok.

Számomra az egyetlen dolog, ami a költészet tárgya lehet, az egész, hatalmas, nagybetűs Világ, illetve bármi, ami benne van. Legyen az akár egy fűszál vagy egy csomó a cipőfűzőn, egy érzés, gondolat, eszme, apró könnycsepp a szemünkben vagy tomboló tűzvész.

Sosem gondolkodom azon, hogy mit és hogyan írjak le, akár egy iskolai esszéről, akár egy versemről legyen szó. Mert a mű meg akar születni, úgy, olyan formában, ahogy a pillanat adja.

Magamra mint eszközre tekintek inkább, segítség annak a valaminek, hogy szavakká és szöveggé válhasson a papír kétdimenziós valóságában. Nem tisztem eldönteni jó-e vagy rossz, nem változtathatok és erőszakolhatom sablonos formákba. Ha alaktalanul talált meg, annak hiszem, hogy oka volt.

Nem tudom, hogy ezzel jutok-e valahova, talán pár év múlva abbahagyom, vagy még fontosabb részévé válik az életemnek, de most élvezem.”

Kézirat

Publikációi

Vissza a kiállításhoz