Elhunyt kollégánk, Lakatos András, a Tájékoztató Osztály egykori munkatársa

Printer-friendly versionPDF version
2019/09/27

Életének 77. évében elhunyt Lakatos András (1943–2019), könyvtárunk egykori munkatársa.

Lakatos András 1977-től 2005-ös nyugdíjba vonulásáig, illetve nyugdíjasként 2013-ig dolgozott az OSZK-ban, 1994-től a Tájékoztató osztályon. Ő volt az irodalmi olvasóterem emblematikus alakja, aki nagy szakértelemmel, széles körű tudás birtokában tájékoztatta az olvasókat. A könyvtárban végzett felmérések szerint ő volt a legnépszerűbb tájékoztatókönyvtáros, akire még 2013-as távozása után is örömmel „csaptak le” régi olvasói, ha alakja feltűnt az olvasótérben. Egyik íróbarátja, Réz Pál így fogalmaz a Lakatos András tiszteletére 2009-ben megjelent AZ OLVASÓ című kötet köszöntőjében:

„Lakatos András mindent tud, az égvilágon mindent. […]

Lakatos András tudja – manapság úgy mondják: köpi, vágja – a válaszokat. Csakhogy Lakatos András nem extrovertált ember, nem is becsvágyó – dehogyis az –, nem szeret szerepelni, nem hivalkodik ismereteivel, éppenhogy szerényen leplezi a tudását, szinte szégyelli.

De ha megkereste a könyvtárban egy szeplős filoszlány – lehetett akár szeplőtlen is –, hogy Petelei István első korszakáról írja disszertációját akadémikus professzorának, András fejből idézte a kiváló erdélyi elbeszélő korai köteteinek adatait, megjelenésük évét és helyét, majd órákig teregette a leány elé, mint lovagi köpenyt, a megsárgult  hírlapokat, elővarázsolta a katalóguscédulákat, bevezette a Szinnyei kezelésének rejtelmeibe (mert az akadémikus professzor szükséges gyakorlat hiányában ezt elmulasztotta, persze és sajnos).”

Lakatos András 1967-ben végzett az ELTE magyar–könyvtár szakán. Tanárai már az egyetemen felfigyeltek kiváló képességeire, melynek nyomán önálló feladatokat kapott. Cikekket írt a Magyar Irodalmi Lexikonba, recenziókat a Társadalmi Szemlébe és a Kritikába. 1966-tól az Új Könyvek szerkesztőségének is tagja volt.

Az egyetem elvégzése után előbb rövid ideig az Állami Gorkij Könyvtár munkatársa volt, majd két évig a Szépirodalmi Könyvkiadónál dolgozott – előbb mint szerkesztő-gyakornok, utóbb mint felelős szerkesztő. 1969 és 1976 között a KSH Társadalomstatiszikai Főosztály Rétegkutató Osztályának volt munkatársa, majd 1976-ban áthelyezéssel került a Magyar Írók Szövetsége Könyvtárába, onnan pedig 1977 tavaszán az OSZK-ba.

Lakatos András egyetemi évei óta publikált. Fiatal korában írásai jelentek meg – többek között – a Filmkultúrában, a Jelenkorban és az Irodalomtudományi Közleményekben is. A magyar irodalmi élet számos jelentős alakját – köztük Domokos Mátyást, Fodor Andrást, Réz Pált, Lator Lászlót tudhatta barátai, jó ismerősei között. 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia Petri György-szakértője volt, majd 2012-től Várady Szabolcs életművének szakértőjeként is dolgozott.

Boka László tudományos igazgató Sapere aude című írásának részlete AZ OLVASÓ című kötetből.

„Ő, aki sokunk számára most is valamiféle par excellence olvasó és kalauz egyben, akiben a teljes Gutenberg-galaxis él és újraszületik. A kulturális áthagyományozás szakralitását megkötő rítusaiban nem, mérhetetlen jelentőségét az értelmezéshez szükséges szabadságban viszont újra és újra valló, vállaló, felismerő ember. A nagybetűs Olvasó, mondhatnám, ha évekkel előttem nem fogalmazták volna már meg, nem írták volna már le oly találóan, minuciózusan és precízen, s mellé nem rajzolták volna meg lényének intellektuális feszességében, küszködéseiben és kínjaiban is megkapóan emberi, barátságos voltát oly érzékletesen és megrettentően pontosan. Ha más szavakat, jelzőket keresnék, leginkább a kánonok többszólamúságának értelmét, esélyét hordozó, azt megtartó, éltető individuumhoz jutnék, vagyis lényegében ugyanide, egyfajta eszményi olvasó, értelmező képéhez. Nem túlzóan, s nem nagy szavakat keresve. Merthogy ő, aki az irodalomban méltatlanul engem nevez „kánontudornak”, miközben mindannyiunknál jobban, közelebbről ismeri a kánonok működését, mechanizmusait, gyakorlati hátterét és kirekesztő tapasztalatait, alkatilag ódzkodik mindenfajta dicsérettől és ünnepléstől. Pedig az ókori világ bölcseinek rezignált derűjéből, a zsidó kánonalapítók szövegismeretre vonatkozó rituális tekintélyéből és a görög filozófusok folyton megújuló szellemi szabadságából egyaránt összegyúrt européer olvasói szellemet hordozza, s így nyúl minden szöveghez. Szakavatottan, felkészülten, végtelen olvasottsággal és alázattal.”

 

Kollégánk temetése  és  búcsúztatása 2019. október 18-án 12 órakor lesz a Szent Gellért Plébániatemplom urnatemetőjében (Budapest, Bartók Béla út 149).

 

Lakatos András emlékét megőrizzük!