Táncold körbe Magyarországot online! – RÁBAKÖZ

Printer-friendly versionPDF version
2020/04/27

 

Nyolc tájegység jellegzetes táncait tanulhatja meg otthonában az Országos Széchényi Könyvtár segítségével. A táncok tanítását a legkiválóbb gyermekegyüttesek tagjai, a Szarvasi Gyermek Szólótánc fesztivál díjazottjai mutatják be.

A táncokat a MTA BTK Zenetudományi Intézet Néptánckutató Archívuma filmjeivel illusztráljuk, amelyeket az Országos Széchényi Könyvtár YouTube-csatornáján tesszük közzé 2020. március 27-től kezdődően péntek délután 17.00 és 18.30 órától.

#táncold körbe Magyarországot online

 

RÁBAKÖZ
Két epizód: Dus (11 perc), Lassú és friss csárdás (13 perc) 

Nyugat-Magyarország tánchagyományokban leggazdagabb vidéke a Kisalföld déli peremén elterülő Rábaköz. A török elleni harcok ezt a területet alig érintették, így gazdasága, kultúrája töretlenül fejlődhetett. A táj csodálatos természeti adottságai elősegítették a paraszti társadalom gazdagodását, polgárosodását, de a fejlődésnek kedvezett Ausztria közelsége is. A Rábaköz népi kultúráját a régi és az új elemek, a magyar hagyományok és a németes, polgári hatások sajátos keveredése teszi különlegessé. 

Az igazán régi Rábaközi népviselet mellőzi a felesleges cifraságokat, egyszerűségében is szép. A társadalom női ideálja az anyatípus volt. Ezért sok szoknyával szélesítették magukat, sőt derekukra farpárnát kötöttek. Jellegzetes ruhadarab a csipkével díszített rövid puffos ujjú blúz. Erre mellény – vagy ahogyan ők mondják – puruc került, fölé pedig vállkendő. Kontyukra kobakot helyeztek, melyet flitterekkel és csigákkal gazdagon hímzett szalagok díszítettek. Hidegebb időben vastagabb, gyapjúból szőtt, horgolt vagy kötött nagykendőt viseltek. Ünnepnapokon a kobakra színes vagy fehér áttört mintás kendő is került. Az asszonyok ruhájuk színét mindig az ünnepnek megfelelően választották meg. Egyforma színbe öltöztek a misét mondó pappal. Böjtben lilát, húsvétkor fehéret, pünkösdkor pirosat vagy bíbort hordtak. A szanyi férfi viseletének legdíszesebb darabja a piros vagy kék posztóból készült, zsinórral és gombokkal gazdagon díszített mellény volt. Némelyikre száz méternél több zsinórt és kilencvennél is több gombot varrtak.  

DUS
A rábaközi táncokban az új stílusú lassú és friss csárdás mellett a régi stílust, az ugrós tánccsalád helyi változata, a dus képviseli (vagy, ahogy Nyugat-Rábaközben nevezik, mars). A csoportosan, szabályozott formában táncolt körverbunk, a „karéj” az egész magyar nyelvterületet tekintve itt vált a legelterjedtebbé, legdivatosabbá. A körverbunk eltáncolásának kizárólagos alkalma a búcsú volt. A búcsút megelőző hetekben a legények „céhekbe” szerveződve készültek fel a „karéj” előadására. A verbunk általános tánckezdő és bemutató jellege mellett a dus a legényszervezetek reprezentatív tánca is volt, és minthogy legtöbbször nem volt a táncrend része, a zenészek csak megrendelésre, külön fizetség ellenében játszották a legényeknek. Elnevezése a régi magyar „duska” szóból ered, mely áldomásivást jelent. Ez keveredett a német „Tusch”, azaz ünnepi zene fogalmával.

LASSÚ ÉS FRISS CSÁRDÁS
A csárdás mindig az asszony felkérésével, kar alatti forgatásával és megdöntésével kezdődik, az idősebbek sohase kezdik el a lassú vagy friss csárdást e mozzanat nélkül. A lassú csárdás egyszerű motívumokból, kétlépéses csárdásból és a forgólépések változataiból építkezik, de az előadók egymást elengedve, csalogatva térbeli mozgásukkal gazdagítják táncukat. A friss csárdásra változatos összefogódzási módok, a gyakori kar alatti kiforgatások és a „különtáncolás” jellemző. 

Közreműködött: a Galga zenekar
A győrújbaráti Csobolyó Néptáncegyüttes táncosai: Király Genovéva, Klauz Balázs, Pintér Balázs
Felkészítő tanár: Putz Katalin, Szalóki Géza, Palenik József 

Videók: