2019 augusztusában lát napvilágot egy különleges forráskiadvány, amelynek elkészültében kollégánk, Szabó Piroska is közreműködött. A kötet egy nyírségi, római katolikus, érettségi előtt álló fiatal lány szemszögéből nyújt betekintést a magyar történelem viharos éveibe, így egyszerre olvasható szentimentális kamasznaplóként, traumaszövegként, valamint hely-, had-, nő- és társadalomtörténeti forrásként.
2019 augusztusában „Belső várkastély” Bicskey Erzsébet, egy fiatal lány naplója 1940–1946 címen lát napvilágot egy különleges forráskiadvány, amelynek megjelenésében kollégánk, Szabó Piroska is közreműködött. A most első ízben publikált, 1940 és 1946 között vezetett naplót ő találta egy budapesti lomtalanításon, illetve része volt a szöveget feldolgozó, jegyzetekkel és kísérőtanulmánnyal ellátó munkacsoportnak is. A kötet egyedi nézőpontból, egy nyírségi, római katolikus, érettségi előtt álló fiatal lány szemszögéből nyújt betekintést a magyar történelem viharos éveibe, így egyszerre olvasható szentimentális kamasznaplóként, traumaszövegként, valamint hely-, had-, nő- és társadalomtörténeti forrásként.
A kiadvány a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának gondozásában jelenik meg. Szerkesztette, a kísérőtanulmányt írta, a szöveget gondozta és magyarázatokkal ellátta: Kántás Balázs levéltáros, Kunt Gergely társadalomtörténész, Szabó Piroska könyvtáros és Szerényi Ildikó főlevéltáros.
A mű fülszövege:
Egy fiatal lány 1940 és 1946 között vezetett naplóját tarthatja a kezében az olvasó, mely egy budapesti lomtalanításon került közreadói birtokába. A több szálon a Nyírséghez kötődő szöveg bepillantást enged abba, hogyan élte meg a világháború éveit és a háború utáni átmenetet a kispolgári származású, a keresztény középosztály értékrendjében szocializálódott Bicskey Erzsébet, így a szöveg nemcsak szerzője lelki életét dokumentálja, de értékes hely-, had-, nő- és társadalomtörténeti forrást jelent a korszak tanulmányozásához. A forráskiadás kiemeli Bicskey Erzsébetet, a hétköznapi embert az ismeretlenség homályából, mintegy emléket állítva a huszadik század viharos történelmi eseményeket megélt tanújának. A szentimentális naplóhagyományba illeszkedő szövegrészek a Gencsy Tibor huszár főhadnagy iránt érzett reménytelen szerelem krónikáját adják, éles kontrasztban az 1944 karácsony éjszakáján elszenvedett nemi erőszak traumájával, amelyre a szerző a későbbiekben is vissza-visszatér, kísérletet téve az események feldolgozására. A közreadók által írt bőséges jegyzetapparátus és kísérőtanulmány egyúttal szélesebb kontextusba helyezi a szöveget, s a beleérzés és a kritikai távolságból való értelmezés kettős lehetőségét kínálja fel az olvasónak.