Husz János és a huszitizmus hatása a magyarországi művelődésben

A közép-európai kultúrák kölcsönös kapcsolatai előtünnek a történelem minden fontos fordulópontján, mondhatni térségünket a művelődéstörténeti kapcsolatok sűrű hálója fonja át. Tanulmánykötetünkbe a cseh vallási reformer, Husz János máglyahalálának 600. évfordulóján gyűjtöttük egybe személyének és a huszitizmusnak azokat a vonatkozásait, amelyek a magyarországi művelődésben is megőrizték a 15. század vallási reformmozgalmának emlékét.

Kötetünk a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Vallástudományi Központ és az Országos Széchényi Könyvtár 2015 őszén közösen szervezett konferenciájának előadásaiból készült szerkesztett tanulmányokat tartalmazza. Az egyes tanulmányok a kezdetektől a 20. század derekáig mutatják be a huszitizmus magyarországi vonatkozásait. Szerzőik olyan kulcskérdésekre keresnek választ, mint például a „Huszita Biblia” eredete (Korompay Klára), vagy hogy a Prágában tanuló magyarországi diákoknak valóban olyan jelentős szerepe volt-e a huszita eszmék terjedésében, mint azt a korábbi szakirodalom feltételezte (Haraszti Szabó Péter), hogyan reagáltak a cseh husziták a mohácsi csatavesztés után egyre erősödö törökveszélyre (Kovács Eszter), a magyarországi reformáció cseh kapcsolatai (Mészáros Andor), illetve Husz János alakja, és jelentősége olyan kiemelkedő írók műveiben, mint Jókai Mór (Vesztróczy Zsolt) Németh László (Kiss Gy. Csaba). Mások fontos, Magyarországon őrzött huszita jellegű forrásokat mutatnak be, közük az Esztergomban őrzött antifonálét (Lauf Judit) és az Országos Széchényi Könyvtár két ősnyomtatványát, Husz János Postillájának kiadásait (Jan Pišna).

A magyarországi vonatkozások mellett fontosnak éreztük, hogy teret adjunk olyan tanulmányoknak is, amelyek elsősorban a huszitizmus csehországi vonatkozásaira mutatnak rá (Berkes Tamás, Sixtus Bolom-Kotari, Hana Vlhová-Wörner), hiszen ez kevéssé ismert a magyar szakemberek számára, ugyanakkor olyan erős hatással voltak a hazai eszmetörténetre, hogy vizsgálatuk magyar szempontból is elkerülhetetlen. Az irodalom és művelődéstörténet mellett könytörténeti (Verók Attila), helytörténeti (Rokay Péter és Rokai Melina) érdekességekkel egészül ki.