Orbis sensualium pictus

Orbis sensualium pictus

Orbis sensualium pictus
Írta: Johannes Amos Comenius
Hasonmás kiadás
OSZK, Budapest, 2003., 344 oldal
A fakszimile kiadás Szentendrén, Vincze László és fiai Papírmerítő Műhelyben készült, valódi kézzel merített papíron, 200 db, egyenként sorszámozott példányban.

Elfogyott

Johannes Amos Comenius könyve, az Orbis Sensualium Pictus tulajdonképpen az első, „közhasználatban” elterjedt illusztrált tankönyv, amit kimondottan oktatás céljára készítettek.

Illusztrált könyvek akkor már legalább százötven éve léteztek, sőt az illusztrált tankönyv ötlete is felvetődött már az oktatás megkönnyítése és eredményesebbé tétele céljából, azonban elméleti síkon kidolgozott és gyakorlatban a kor színvonalán kivitelezett, átfogó mű nem született Comenius könyve előtt. A mű tankönyvhöz képest óriási sikert aratott, rengeteg kiadást ért meg, az első, 1658-as nürnbergi, s az utolsó – úgy tűnik, még oktatási célokat is szolgáló – 1910-es lipcsei megjelenése között.

„Adatassék a' Gyermekek' kezeikbe, hadd gyönyörködtessék magokat a' Képeknek meg-nézésével kedvek szerint, hogy azokat vóltaképpen meg-ismerhessék, még otthon-is, minekelötte az Oskolában el-kűldettetnének” – írja Comenius az Orbis pictus előszavában. A mű Comenius magyarországi működésének legjelentősebb terméke, az olvasás, nyelvtanulás tankönyve, a különböző ismeretek képes gyermekkönyvbe foglalt tárháza. Tartalmának elméleti alapját a pánszofikus-enciklopédikus jelleg, módszertani felfogását pedig a természetesség, az egyszerűség és a szemléletesség szabja meg. Az Orbis pictusnak Comenius szerint hármas haszna van: segíti a bevésést, megkedvelteti az olvasást és esztétikai élvezetet nyújt, hogy a gyermekek a "könyvekben keressék a gyönyörűséget". A mű első kiadása 1658-ban Nürnbergben jelent meg, Magyarországon pedig 1685-ben hagyta el először Samuel Brewer lőcsei nyomdáját. Az első és további német kiadások illusztrációinak alkotója ismeretlen, ám a lőcsei kiadás 151 fametszetének készítője a lőcsei evangélikus iskola latin tanára, Bubenka Jónás volt. Képecskéi – csakúgy, mint az Egyetemi Könyvtárban őrzött 1728. évi lőcsei editióban – a nürnbergi kiadás ábráinak tükörképei, a metszést tehát közvetlenül a német kiadások képeiről végezte. Bár gyakorta hibázott – hiszen a kép egyes részleteit a nyomtatás követelményeinek megfelelően ellenkező értelemben másolja a dúcra, ám időnként megfeledkezik erről a szabályról –, metszetei nagyban hozzájárultak a mű magyarországi sikeréhez.