Régi könyvek, új csillagok

Európában 1572 novemberétől éveken át a tudományos könyvkiadás kedvelt illusztrációja lett a csillaképpé vált a trónon ülő királyné képe. Miért kerülhetett a 16. század utolsó harmadának írói, teológusai, asztrológusai, filozófusai és csillagászai érdeklődésének középpontjába a Tejút mentén feltűnő, W betűre hasonlító jellegzetes csillagkép? Ha arra a lehetetlen feladatra vállalkoznánk, hogy két szóval foglaljuk össze a 16. század tudománytörténetét, két évszámot: az 1543-at és az 1572-öt választhatnánk. A két évszám két megjelenést takar, melyek teljesen felforgatták a hagyományos (antik-középkori) kozmoszról alkotott elképzeléseket. Az első évszám Kopernikusz korszakos munkájának első megjelenése az égi pályák körforgásáról. A könyv alapvetően változtatta meg a század tudósainak gondolkozását az égi mozgásokról. A másik megjelenési forma egy új csillag feltűnése az égbolton, amely mindenki számára látható volt.

Témáját tekintve ez a könyv határeset: a régi magyar irodalom csillagászati emlékeivel, valós és fiktív égi jelenségek magyarországi interpretációjával, illetve a különböző 16. századi kozmoszelméletekkel (Kopernikusz, Tycho és Kepler) és ezek hazai, kora újkori recepciójával foglalkozik.