[1]Az Országos Széchényi Könyvtár Tudományos Igazgatóságának Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatások Osztályának [2] két munkatársa: Vizkeletyné Ecsedy Judit és Szilágyiné Bánfi Szilvia munkatervi feladat keretében különféle kolozsvári gyűjteményekben, könyvtárakban és egyházi levéltárakban végzett kutatást. A feladat a muzeális gyűjteményekben őrzött magyar vonatkozású nyomtatványok regisztrálása, folyamatos nyilvántartása, az új bibliográfiai tételek leírása, illetve fotózása volt.
Célzott kereséssel és némi szerencsével kollégáinknak sikerült megtalálniuk a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban azt az eltűntnek hitt, XVII–XVIII. századból származó 104 db nyomtatott halotti és lakodalmi kártát, amelyről az irodalom utoljára 1933-ban adott hírt.
[3]Akkor még ez a gyűjtemény a kolozsvári Református Kollégium Nagykönyvtárában volt, de hogy az államosításkor bekerült-e a kolozsvári Akadémiai Könyvtárba vagy esetleg megsemmisült, nem lehetett tudni. (Ezek nagyméretű, általában három teljes papírívből összeragasztott, plakát méretű nyomtatványok, gyakran másfél méterszer egy méteresek, díszes kerettel, címerrel, fametszetű díszekkel.)
Mindegyik nyomtatvány a kolozsvári református nyomdában készült, annak idején több, néha több száz példányban, mára azonban mindből jó, ha egy megmaradt, s a tudományos közéletnek tudomása van egy példányáról is. Bár ezek előállítása komoly nyomdász-bravúrnak is számított, különleges alakjuk miatt fokozottan pusztultak. A retrospektív magyarországi bibliográfia most e kártákkal gazdagodott, köszönhetően kollégáink kutatóútjának!