Befejeződött Apponyi Sándor 1924-ben könyvtárunknak adományozott kisebb, de igen jelentős bibliofil könyvtárnak a teljes körű feltárása. A több mint ötszáz mű leírása elérhető a könyvtár elektronikus katalógusában.
[1]Befejeződött Apponyi Sándor 1924-ben könyvtárunknak adományozott kisebb, de igen jelentős bibliofil könyvtárnak a teljes körű feltárása. A több mint ötszáz mű leírása elérhető a könyvtár elektronikus katalógusában. Az adományozó gróf Bibliotheca Apponyiana elnevezésű teljes gyűjteménye is hamarosan online kereshetővé válik.
[2]A Rariora et Curiosa gyűjteményben olyan művek találhatók, melyek a gróf egyéni érdeklődési körét tükrözik. Számos könyvet tartalmaz a Nogarola grófi családról és Verona egyéb előkelő családjainak történetéről, politikájáról, társadalmi és kulturális viszonyairól, irodalmáról és művészetéről, ugyanis a gróf felkutatta és kiadatta távoli rokonai, a XV. században élt Isotta és Ginevra Nogarola munkáit. Ehhez a feladathoz tökéletes háttér-információkat gyűjthetett kis könyvtárából. Nagyfokú érdeklődést tanúsított az európai és Európán kívüli államok története, földrajza, filozófiája és szépirodalma iránt is. Érdemes abba is belegondolni, milyen örömmel licitálhatott egy-egy árverésen a könyvtárában megtalálható harmincöt ősnyomtatványra vagy Aldus Manutius kiadványaira. A számos kiváló művész kézjegyét viselő fa- és rézmetszetet tartalmazó, kifogástalan korabeli vagy a legjobb modern francia és angol mesterek kötéseiben pihenő nyomtatvány, köztük az editio princepsek méltán bizonyítják, hogy Apponyi Sándor gyűjtőszenvedélye igazán csak eme kis könyvtár válogatásakor teljesedhetett ki.
Apponyi Sándor halála előtt hét hónappal keltezett ajándékozási okirattal (1924. szeptember 15.) teljes könyvtárát a nemzeti könyvtárra hagyományozta. Ez az együttes öt külön kezelt gyűjteményében mintegy 15 000 dokumentumot foglalt magában.
A Rariora et Curiosa gyűjtemény feldolgozását végül Végh Gyula az Iparművészeti Múzeum igazgatója végezte el, mert Apponyi Sándornak már erre nem jutott ideje. Végh, bár előszavában mentegetőzik a „hevenyészve készült jegyzék” miatt, gondos és alapos leírásokat készített. Számos helyen tájékoztat a kötések típusáról, melyekben az egyes művek pihennek és törekedett minél több bibliográfiai hivatkozás feltüntetésére is.
[3]Végh Gyula már fiatalon megismerkedett az Apponyi család több tagjával is. Betegeskedése miatt magántanulóként folytatta gimnáziumi tanulmányait és sokat utazott családjával. A tiroli Griesben találkozott Apponyi György gróffal és fiával Alberttel, akik az ottani gyakorlat és szerint őt is felnőttként kezelték. Ez a jó kapcsolat azután végig megmaradt. Olyannyira, hogy miután a Végh család Bozsokon, az Apponyi család pedig Gyöngyösapátin vásárolt birtokot, Apponyi Albert többször is megfordult Bozsokon. Végh 1917-ben az Iparművészeti Múzeum igazgatója, 1920-ban pedig a megalakult Magyar Bibliophil Társaság elnöke lett. Ezen feladatköreiben többször is együttműködött a társaság tiszteletbeli elnökével, Apponyi Sándorral. E két igényes gyűjtő és alapos szakember fáradozásainak eredményeképpen nemcsak a csodálatos, több mint ötszáz műből álló Rariora könyvtár, de a munkák leírása is rendelkezésünkre állt nyomtatott formában. A tragikus módon elhunyt Végh Gyula által ismert teljes nyomtatott ritkasággyűjteményből utóbb az ősnyomtatványokat, az antikvákat és a Régi Magyar Könyvtár tagjait kiemelték. Ezek feltárása most fejeződött be. Részletes leírásuk immár online formában is hozzáférhető, ahogyan az Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tárában őrzött teljes Régi Magyar Könyvtár, és röplapgyűjtemény is. Hamarosan a teljes Apponyi Hungarika állomány katalógus-leírásaiban is kereshetnek az érdeklődők.