2015. szeptember 28-án Budapesten 89 éves korában elhunyt Vekerdi József nyelvész, indológus. 1963-ban helyezkedett el az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol előbb a Régi Nyomtatványok Tárában, majd a Gyarapítási Osztályon dolgozott, később a Nemzetközi Csereszolgálat osztályvezetőjeként volt munkatársunk.
[1]2015. szeptember 28-án Budapesten 89 éves korában elhunyt Vekerdi József nyelvész, indológus. 1927. augusztus 7-én született Debrecenben. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt elszenvedett hároméves börtönbüntetését követő további három év segédmunka után 1963-ban Keresztury Dezső segítségével helyezkedett el az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol előbb a Régi Nyomtatványok Tárában, majd a Gyarapítási Osztályon dolgozott. 1973 és 1995 között a Nemzetközi Csereszolgálat osztályvezetője volt. Osztályvezetősége idején több tízezernyi kötetet juttatott el határon túli magyar könyvtárakhoz. Közben, 1992–93-ban az Eötvös Collegium igazgatója is volt.
Fő kutatási tevékenysége a cigány néprajzi és nyelvészeti gyűjtésekre, valamint a szanszkrit nyelvészeti tanulmányokra és a szanszkrit irodalmi szövegek fordítására irányult.
Fordítói munkásságát 2000-ben az Indiai Köztársaság is elismerte, a legkiválóbb külföldi kutatóknak járó díj, a Dayawati Modi Vishwa Sanskriti Samman-díj adományozásával.
2001-ben az OSZK Bibliothecarius Emeritus címmel tüntette ki, 2002-ben pedig Széchenyi-díjjal ismerték el tudományos munkásságát.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Vekerdi József munkásságáról készített blogbejegyzésünk [2].