Elhunyt Szőcs Géza

[1]

Szőcs Géza Marosvásárhelyen született 1953-ban. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát magyar‒orosz szakon. 1977 és 1981 között az Igazság című napilap irodalmi munkatársa volt, közben Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas Bécsben. Szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért többször letartóztatták. 1985‒1986-ban a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója volt, azt követően Genfben újságíró, majd 1989‒1990-ben a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője. 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett. 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol újságírói és szerkesztői munkája mellett politikai szerepet vállalt: 1990‒1991-ben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkára, majd alelnöke, 1990 és 1992 között szenátor volt. 1992-től betöltötte az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft. elnöki posztját, szerepet vállalt a Magyar Szemle szerkesztőbizottságában. 1994 és 1996 között az Orient Express felelős kiadója, 1996 és 1998 között a Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja volt. 1996 és 2000 között a Duna Televíziót felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány ellenőrző testületében, 2008-tól elnökségében működött. 2007-től az Irodalmi Jelen főmunkatársaként dolgozott. 2010-től 2012-ig a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkári posztján szolgált. 2011-ben a Magyar PEN Club elnökévé választották. 2012-től a miniszterelnök kulturális főtanácsadója volt. 2013-ban az Országos Könyvtári Kuratórium tagja, 2014-ben elnöke lett.

Irodalmi munkásságáról versek, regények, színpadi művek, operalibrettók tanúskodnak, emellett tanulmányok, esszék szerzője volt. Szőcs Géza azt tartotta, hogy „az emberi civilizáció alapja a könyv.” (Ünnepi Könyvhét, Miskolc, 2019) A nemzeti könyvtárról pedig így vallott: „Számomra a könyvek palackok, amelyekbe valaki, Grant kapitány módjára, valamilyen fontos üzenetet rejtett el. Mindig izgalmas felbontani egy ilyen palackot és megérteni a beléje rejtett üzenetet. A könyvtár pedig az ember által a világról összegyűjthető tudás legnagyobb léptékű lenyomata. Ezek magyarázzák vonzalmamat az Országos Széchényi Könyvtár iránt is, amelybe mindig is a kultikus helyek iránti áhítattal léptem be. A nagy magyar szellemi szentélyek egyike ez. Sorsa évtizedek óta foglalkoztat.” (Heti Válasz, 2016)

A munkásságát bemutató honlapon közzétett önvallomásban az alábbiakat írta: „Meghatározni nem fogom magam, de azok számára, akik foglalkoznak ilyesmivel, a következő támpontokkal szolgálok: Támogatom a magyart a magyartalannal szemben és az embert az embertelennel szemben, a bölcső pártján állok a koporsóéval szemben, a megszólaló harangok pártján az elnémult harangokéval szemben […] hiszek minden magyar ember kultúrához való jogában, mint ahogy minden ember kultúrához való jogában is: de a mi felelősségünk, hogy a magyarokat sikeres kultúrnemzetté segítsük felnőni, egy azonosságával tisztában levő, azt vállaló, önmagával kibékült, erős és magabízó közösséggé […] meggyőződésem, hogy a kultúra segíthet az elmúlt ezer év okozta külső és belső sebeket beforrasztani és csak az segíthet ezeket beforrasztani […]”

Szőcs Géza honlapja [2] 

2011 novemberében készült vele az az interjú, amelynek rövid részletével búcsúzik tőle a nemzeti könyvtár (Az interjút Hanák Gábor készítette 2011. november 14-én):

 

 

 

Nyugodjék békében!