HÁRY JÁNOSTÓL CZINKA PANNÁIG
Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából
Kiállítás a Színháztörténeti Tár és a Zeneműtár folyosóján
2007. november 22. – 2008. szeptember 30.

Kodály két közismert színpadi műve a Háry János és a Székelyfonó. Mindkettőt ma is gyakran tűzi műsorra a Magyar Állami Operaház és a vidéki operatársulatok. Volt azonban két másik, a zeneszerzőhöz köthető színpadi mű is, az egyik a Rákóczi halálának 200. évfordulója alkalmából 1935-ben megrendezett Kuruc mese című balett, a másik pedig az 1948-ban Balázs Béla szövege alapján, Kodály zenéjével létrejövő Czinka Panna balladája. A Kuruc mese a Marosszéki táncok és a Galántai táncok zenéjére íródott. Bár a koreográfus Milloss Aurél volt, a darabnak nem volt nagy sikere, de szcenikai megformálását a kortárs kritikák is elismerték, mely –  mint ahogyan a többi Kodály-mű első színpadi megfogalmazása is – az Operaház máig legkiválóbb díszlettervezőjének, Oláh Gusztávnak volt köszönhető. A Czinka Panna balladája is, 1948-as bemutatója után  hamarosan lekerült a műsorról.

Háry János
Székelyfonó
Kuruc mese
Czinka Panna
       
Háry János
Nagy Izabella és Palló Imre
Székelyfonó
Budanovits Mária
Kuruc mese
Harangozó Gyula és Brada Rezső
Czinka Panna balladája
Rösler Endre, Rajczy Lajos és Lukács Margit

Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából ezeknek az igazi műalkotásoknak és a talán korjelenségnek is nevezhető kísérleteknek a felelevenítésére vállalkozik a kiállítás.
A kiállított dokumentumok mindegyikét az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára őrzi.

* * *

A Háry János 1926-os ősbemutatója előtt a rendező, Márkus László – ki egyúttal író, kritikus, díszlet- és jelmeztervező is volt – így nyilatkozott:
„A Kodály ősi szépségű magyar muzsikája mellett Paulini Béla és Harsányi Zsolt színdarabja is idevaló az Operaházba.” – Hozzá kell tennünk, hogy eredetileg a Nemzeti Színház számára készült.
Márkus László korábban több budapesti színháznál is tevékenykedett, 1908-tól a Magyar Színház főrendezője és díszlettervezője, 1922–26-ig a Renaissance Színház díszlet- és jelmeztervezője, közben már 1923-tól az Operaház főrendezője, 1935-től 1944-ig pedig igazgatója. Sőt, egy évadban, 1932–33-ban pedig már A Nemzeti Színház igazgatója is volt. Így még jobban megértjük a következő vallomását:
„Nekem, aki rendezője lettem az előadásnak, különös gyönyörűség megint egyszer a színészek beszédjében keresnem kifejező eszközeimet és boldog vagyok, hogy egyszer megint körülöttem van a drámai színpad, ahol fiatal voltam és ahol oly fájdalmasan hiába kerestem azt a muzsikát, amit a dráma lényeges belső erőjének éreztem mindig. Az én drámai ideálomhoz most jutottam közel, itt az Operaházban és álmélkodva hallgatom az énekesek szép tiszta magyar prózáját és minden próbán egész sajátos személyi értékek revelációját élvezem.”

* * *

A díszlet- és jelmeztervek és a fényképek alapján az alkotók  felfogásának változását vagy épp a "korszellem" átalakulását is megfigyelhetjük, akár a díszletek, akár a jelmezek vagy épp a mimika és beállítás terén. Legjobban a gyakran játszott Háry János változásait figyelhetjük meg az 1926-os ősbemutató és az 1952-es felújítás díszlettervein, mindkét bemutatóét Oláh Gusztáv tervezte, vagy a különböző alkotók felfogásának hasonlóságait és különbözőségeit, és az egyes színházak közti eltérést. Jelen esetben az Állami Déryné Színház egyik jellegzetes tervét ajánlom a nézők figyelmébe, melyet 1961-ben Cselényi József alkotott, összevetésül a színpadi megvalósulással, és a bécsi Burg többi tervével, így Oláh Gusztáv 1926-os és 52-es, vagy Bozó Gyula 1946-os szegedi díszlettervével.

Oláh Gusztáv díszletterve
Oláh Gusztáv díszletterve
Oláh Gusztáv díszletterve
Oláh Gusztáv díszletterve
Oláh Gusztáv díszlettervei az 1926-os bemutatóhoz

Háry János
 
Háry János
     
Színpad- és jelenetkép az 1926-os előadásból

Oláh Gusztáv díszletterve
Oláh Gusztáv díszletterve
Oláh Gusztáv díszletterve
Oláh Gusztáv díszletterve
Oláh Gusztáv díszletvázlatai az 1952-es bemutatóhoz

Bozó Gyula díszletterve
 
Cselényi József díszletterve
     
Bozó Gyula díszletterve
Szeged, 1946
 
Cselényi József díszletterve
Állami Déryné Színház, 1961

Az egyes korszakok híres énekeseiről a legjobb szerepképeket láthatjuk, mindjárt a címszerepben Palló Imrét, Kodály egyik legkedvesebb énekesét és barátját, Háry Jánosként  majd Kérőként a Székelyfonóban. Mellette Nagy Izabellát Örzseként és a többi híres szereplőt 1926-ból és az azt követő évekből, vagyis Marschalkó Rózsit mint Mária Lujzát, Dalnoki Viktort mint Napoleont, Sebeők Sárit mint A császárnét és Toronyi Gyulát mint Ebelasztin lovagot.

Nagy Izabella
Palló Imre
Marschalkó Rózsi
Nagy Izabella
Palló Imre
Marschalkó Rózsi

Toronyi Gyula
Dalnoki Viktor
Sebeők Sári
Toronyi Gyula
Dalnoki Viktor
Sebeők Sári

1952-ből illetve 53-ból pedig az újabb hírességeket ismerhetjük föl, például Tiszay Magdát Örzse szerepében vagy Melis Györgyöt Háryként, s a Kodály Zoltán 80. születésnapjára felújított 1962-es operaházi előadáson a kiváló Rösler Endrét Napoleonként és Szőnyi Olgát láthatjuk mint Mária Lujzát, mellette a címszerepben Radnay Györgyöt. A későbbi előadások közül még az 1961-es Déryné Színházi előadás szereplőiben gyönyörködhetünk, többek közt Kamilly Juditban, ki Mária Lujzát alakította, Czéh Gittában Örzse szerepében, Vereczkey Zoltánban Háryként és Gyulányi Évában, ki mint A császárné lépett színre.

Melis György
Tiszay Magda
Szőnyi Olga és Rösler Endre
Háry János
Melis György
Tiszay Magda
Szőnyi Olga és Rösler Endre
Rösler Endre és Radnay György

Háry János
 
Háry János
Jelenetképek a Déryné Színház előadásából (1961)

A Háry Jánosban az órajáték tizenkét órafigurája közül az utolsót láthatjuk, mely épp a huszár. Érdemes kibetűzni Márk Tivadar kedves jelmeztervén a feliratot. Tehát különlegességképp az egyik kerámiafigura „jelmeztervét” láthatjuk.

Márk Tivadar terve

„A huszár. 12.

A karja mozog,
tiszteleg!
(feltétlenül a tizenkettedik figura
a HUSZÁR!)

„Háry János”
órakatonák

1956 XII. forradalom után
az óraballet gyerekek
helyett = bábuk, melyeket
Kovács Margit (Szentendre)
kerámikus művész készítette.”

 

* * *

Fülöp Zoltán, kinek 2007-ben volt születésének 100. évfordulója, a Székelyfonó 1965-ös felújításra készült díszlettervébe beépítette mestere, Oláh Gusztáv 1932-ben, az ősbemutatóra készült háttérfüggöny-tervét, egy téli székely falu képét.

Oláh Gusztáv terve
Fülöp Zoltán díszletterve
Oláh Gusztáv háttérfüggöny-terve (1932)
Fülöp Zoltán díszletterve (1965)

Az 1942-ben, a Kodály Zoltán 60. születésnapja alkalmából bemutatott felújításra új tervet  készített Oláh Gusztáv, ez a tervvázlata is látható. Ennek alapján a 42-ben készült fényképeket jól el lehetett különíteni az 1932-es ősbemutató színpadképeitől. Ez is jó példája a színpadi megvalósulásnak, habár ez a mű nem ad túlzottan nagy feladatot egy díszlettervezőnek, hisz lényegében csak egy nagyobbacska székely tisztaszobát avagy „fonót” kell a színpadon berendezni. Ezt tükrözi teljes mértékben Csányi Árpád díszletterve 1962-ből, melyet a debreceni Hungária Kamara Színház viszonylag szűkös színpadára kellett alkalmazni.

Oláh Gusztáv díszletvázlata
Székelyfonó Csányi Árpád díszletterve
Oláh Gusztáv díszletvázlata (1942)
Jelenetkép (1942)
Csányi Árpád díszletterve (1962)

Palló Imre és Basilides Mária
 
Báthy Anna és Rösler Endre
Palló Imre és Basilides Mária
 
Báthy Anna és Rösler Endre

A Székelyfonó 1932-es ősbemutatóján ismét Palló Imrét láthatjuk, a közkedvelt Kodály- és Bartók-énekes Basilides Máriával, ki a háziasszony szerepét töltötte be, mellettük a másik párral, Rösler Endrével és Báthy Annával és a Szomszéd asszonnyal, Budanovits Máriával. A Nagyorrú bolhát is nem kisebb szereplő alakította, mint a kortársak által sok más operákból is jól ismert Maleczky Oszkár. A kart is látjuk, a lányokat és asszonyokat, székely népviseletben, mellényekben, főkötőkben, melyeket az 1942-es előadáshoz Márk Tivadar tervezte. A Görög Ilona-játék a „Csuda toronnyal” és a „csudamalommal”, s a zárójelenet is szerepel.

Márk Tivadar jelmezterve
Márk Tivadar jelmezterve
Márk Tivadar jelmezterve
Márk Tivadar jelmeztervei (1942)

Székelyfonó
Székelyfonó
Székelyfonó
Görög Ilona-játék és zárójelenet (1932)

* * *

A díszlettervek és a színpadról készült felvételek egymás mellé állításával a tervező szándékának megvalósulását láthatjuk. Különösen jól látszik ez a Kuruc mese című balettnél, ahol könnyű felismerni a hasonlóságot, ezzel az a megállapítás is bizonyítást nyer, hogy Oláh Gusztáv nemcsak érdekes és gyönyörű díszleteket tervezett, hanem azok valóban az Operaház  színpadához voltak szabva.

Oláh Gusztáv díszletterve
Oláh Gusztáv díszletterve
Oláh Gusztáv díszletterve
Oláh Gusztáv díszlettervei (1935)

Kuruc mese
Kuruc mese
Kuruc mese
Jelenetképek az előadásból (1935)

A Kuruc mese táncait a düsseldorfi Városi Táncszínpad akkori igazgatója, a méltán világhírű magyar,  Milloss Aurél tervezte és tanította be és a Magyar Királyi Operaház akkori balett-társulatának színe java alakította: A Maros menti várkastélyban a Leányt, kit Szalay Karola alakít, hozzá akarják kényszeríteni egy udvarhű előkelő nemeshez, vagyis „A labanc kérő”-höz, kit Csányi László táncolt, a szigorú apát Brada Rezső, a kényszerű frigy elől menekülő Leányt segítő Nagybácsit pedig Harangozó Gyula játszotta. A kuruc hadnagyot, a Leány szerelmét Kőszegi Ferenc alakította,  kivel végül a Leány a hosszú bonyodalmak végén, a Kuruc táborban találkozik, s végre minden jóra fordul.

Csányi László
Szalay Karola
Brada Rezső
Csányi László
Szalay Karola
Brada Rezső

Sajnos, bár a díszleteket és a szereplőket, a koreográfiát minden kritika elismerte, ügyetlen választás és eléggé szerencsétlen feldolgozás volt, így mindössze 8-szor játszották. Valóban igaza lehetett Tóth Aladárnak, ki az előadás után többek közt ezt írta:
„Ha Operaházunk Kodály-kultuszt akar teremteni - és ezt el is várjuk tőle -, akkor  teremtse meg a Háry vagy a Székely fonó méltó felújításával. Ha magyar pantomimet akar bemutatni: mutassa be Bartók Csodálatos mandarinját. Ennek a mai bemutatónak sikerével inkább csak eltávolodik zeneéletünk a Kodály hirdette magas kulturális eszményektől.”

* * *

Márk Tivadar jelmezterve
Oláh Gusztáv díszletterve
Márk Tivadar jelmezterve
Márk Tivadar jelmeztervei és Oláh Gusztáv díszletterve (1948)

A Czinka Panna balladája hasonló volt, már ami a mű sikerét illeti, pedig a Nemzeti Színház jeles művészei s az Operaház néhány kiválósága alakította az egyes markáns szerepeket. Maga a címszereplő Lukács Margit volt, Ocskay László Rajczy Lajos, Jávorka kapitány pedig Rösler Endre és A grófnő Osváth Júlia. Az egész műből, mely az itt felsorakoztatott díszes jelmeztervek és színpadképek alapján pazar kiállítású lehetett, csak annyi maradt, hogy most már legalább előveszik néha a Kodály-kísérőzene néhány, részben utólag átdolgozott zenekari részletét: A Hegedű-preludium, a Minuetto serio, a Nincs boldogabb a parasztembernél, a Rákóczi nóta és a Notturno már többször fölcsendült a hazai hangversenytermekben és közvetítette a Magyar Rádió Bartók adója. Pedig milyen ígéretesen hangzik a korabeli tudósítás:

„A titkolózó és irigy vasfüggöny mögött láz vonaglik a levegőben, izgalom lüktet, a március 15-i bemutató próbája folyik, a „Czinka Panná”-t formálják, módosítják, a különös Kodály-Balázs-művet, amely félig próza, félig opera s együtt is játsszák a Nemzeti Színház és az Operaház művészei. Rajczy Lajos, aki Ocskay brigadérost domborítja majd, máris sárga csizmában, kék dolmányban, fringiával az oldalán jár-kél és fülel az Operaház különböző nyelveken beszélő s zeneileg művelt súgójára, aki kótaállvány mögött gubbaszt és kótából is súg Rajczynak. Szorgalmasan! Rajczy ugyanis - énekelni fog! Rösler viszont, a nagy Mozart-tenorista lelkesen drámázik, mégpedig prózában: ő Jávorka Ádám vitézlő kuruc kapitányt alakítja s máris heves szenvedéllyel játszik. Lukács Margit örvénylő-susogó cigányszoknyában próbál, hogy megszokja, főként pedig hegedűvel a kezében, amit nagyon nehéz megszoknia, mert a vonóval - kodályul kell mozognia! Úgyhogy az operai közönség elhiggye neki: most ő, Czinka Panna hegedül! ...

Rösler Endre és Mindszenti Ödön
 
Márk Tivadar jelmezterve
Rösler Endre és Mindszenti Ödön
 
Czinka Panna
Márk Tivadar jelmezterve

A zongoránál – az ütött-kopott színpadi zongoránál, amely annyi vihart látott már! – az ifjú Blum Tamás korrepetitor, Klemperer tehetséges bűvészinasa játssza, egyelőre, zenekar hiányában, Kodály velőket rázó és arcotlángoltató, kurucságot és magyarságot idéző, förgeteget és tragikumot árasztó muzsikáját. [...] A Rákóczi-induló születésének percét varázsolja elénk Balázs Béla, a szövegíró, Kodály Zoltán, a zeneszerző és Nádasdy Kálmán, a nagyszerű rendező, aki már most, amikor néhány lécdarab és a kopott dobogódeszka jelzi csak a tájat s a képet, a zörgőcsontú, asztmás, vén zongora mellett a civilbe öltözött negyedstatisztériával és kórussal föl tudja idézni ennek a drámailag és zeneileg zseniálisan megérzett pillanatnak egész izgalmát!”

Czinka Panna balladája
Czinka Panna balladája
Czinka Panna balladája
Színpadképek az előadásból (1948)

 

Most, a Rákóczi-szabadságharc ötödik évének 200. évfordulóján legalább felidézhetjük némiképp a kor hangulatát, hiszen egyedül Márk Tivadar szép jelmeztervei tekinthetők nagyjából hiteleseknek, mert a szépséges Czinka Panna nem lehetett sem a nagyságos fejedelem, sem Ocskay brigadéros tüzes hegedűse, hiszen jóval később élt, sőt Rákóczinak cigány zenészei sem voltak soha.

Márk Tivadar jelmezterve
Márk Tivadar jelmezterve
Márk Tivadar jelmeztervei (1948)

* * *

Mindezeket a régi emlékeket felidézve újra igazat adhatunk a Háry János első karmesterének,  Rékai Nándornak, ki a mű ősbemutatója előtt lelkesedéssel mondta:
„Ennyire magyar zenét még nem hallottam soha színházban.” Mindez azt a kultúrmissziót is mutatja, amit a Háry és a Székelyfonó töltött be keletkezésekor, ahogy azt Bartók is kiemelte, a magyar szellem az ő műveiben ölt legtökéletesebben testet.

 

A kiállítást rendezte és az ismertető szöveget írta: Kis Domokos Dániel