Céhlevél

A céhlegény teljes jogú céhmesterré válásának „bizonyítványa”. A céhlegénynek az otthon befejezett tanulóévek után külhoni vándorutat kellett tennie, melyhez vándorkönyvet használt. Ez az okmány egyszerre szolgált személyazonosító okiratként és ajánlólevélként. A fejlett külhoni technikák elsajátítása után hazatérve kellett elkészítenie a céhremeket, melyet általában a nagyobb tudást kívánó termékek közül jelöltek ki számára. Megszabták az előkészületeket, a felhasználandó anyagok minőségét, a remek elkészítésének időtartamát és helyét. A munka menetének felügyeletére két mestert rendelt ki a céh, nehogy a remekelő idegen segítséget vegyen igénybe, vagy más által készített terméket mutasson be remekként. A remeket a céh mesterei együttesen bírálták meg. Amennyiben az elbírálás pozitív volt, a céhmesterek döntése alapján a céhlegény felvételt nyert a céhbe, ezért azonban még jelentős összeget is kellett fizetnie és lakomát adnia a mesterek számára. A céhtagságot bizonyító okiratot, a latin vagy német nyelven kiállított mesterlevelet ekkor kapta meg, melynek segítségével az új mester és családja élvezhette a céhtagság gazdasági és szociális védelmét.