EGRESSY BÉNI
1814–1851
Emlékkiállítás halálának 150. évfordulóján
Országos Széchényi Könyvtár, 2001. május 30. – 2002. június 30.

Schodelné mint Bátori Mária

Jelenetkép a Hunyadi László című operából. Nemzeti Színház, 1844

Egressy Béni rövid mezőcsáti tanítóskodás után végül bátyja, Egressy Gábor példáját követve felcsapott színésznek. Ezt eleinte bátyja is meggondolatlan, elhamarkodott elhatározásnak vélte, csak később igazolódott be, hogy habár sem színésznek, sem énekesnek nem volt igazán kimagasló tehetség, mégis, Egressy Béni igazi lételeme a színház volt. Jó érzéke volt mindenhez, amire a színház körül akkortájt különösen nagy szükség volt: színműveket fordított, librettókat írt, kísérőzenéket és dalbetéteket komponált.
1834-től Kassán és Kolozsváron lépett föl. Az Egressy testvérek a kolozsvári szereplés után 1835-ben a Várszínházhoz szerződtek, majd 1837-től az akkor megnyíló Pesti Magyar Színház, azaz a Nemzeti Színház tagjai lesznek. Az augusztus 22-i megnyitón a Vörösmarty által írt Árpád ébredésében a Költőt Egressy Gábor játszotta, a Kajánságot pedig „Egressy Benj.[ámin] úr.”
1840. augusztus 8-án színre kerül Erkel Ferenc kétfelvonásos operája, a Bátori Mária, melynek szövegét – Dugonics András darabját lényegesen átdolgozva s drámaivá téve – szintén Egressy Béni írta. Szepelik tanácsos szerepét eleinte a régi barát, szerzőtárs, a zeneszerzésben is segítőtársa, Szerdahelyi József játszotta, majd 1841. január 29-étől, megszakításokkal, több előadáson át maga a szövegíró. A címszerepet eleinte Felbér Mária alakította, majd mások után az 1843. december 15-ei előadáson lépett föl ebben a szerepben Schodelné Klein Rozália, s 1846. december 12-én Egressy múzsája s titkos nagy szerelme, Hollósy Kornélia.
Számos népszínmű, színmű kísérőzenéjét Egressy Béni szerezte, mint például Jósika Miklós Két Barcsaijához 1844-ben, melyben Bornemisza Annát többek közt Laborfalvi Róza személyesítette meg. Önálló népszínművet is alkotott, a Két Sobrit, melynek betétdalai külön is számos kiadást értek meg s igen népszerűek voltak.
Dalai közül némelyiket sokszor énekelték, egész „népdallá”, a nép által énekelt énekké váltak. Vahot Imre, Erdélyi János, Czuczor Gergely s mások versei mellett elsődlegesen Petőfi, Tompa és Vörösmarty megzenésítésével vívta ki magának kortársai elismerését, s a Szózaton túl is néhány művével, melyekről talán nem is tudja pontosan mindenki, honnan is erednek. Ilyen az Ereszkedik le a felhő, Petőfi közismert versére, s a Tompa Mihályéra írt Télen nyáron puszta az én lakásom.
A Hunyadi László remek librettója Egressy egyik fő művének tekinthető. Az 1844. január 27-én bemutatott Erkel – Egressy opera Rozgonyiját maga a szövegíró énekelte.
Másik kimagasló alkotásának, legjobb és máig legnépszerűbb szövegkönyvének megzenésítését és bemutatóját nem érhette meg, 1861. március 9-én mutatták be a Bánk bánt. Ki ne ismerné, s ne tudná énekelni is akár Bánkkal, ha már nem is teljesen az eredeti szöveggel, hogy

"Miként vándor, ki tévedez viharzó éjjelen,
Avagy hajós, a szélvésztől korbácsolt tengeren,
Úgy ingadoz felzaklatott lelkem határtalan,
S vezércsillag nincs kétségem vad pusztaságiban."

Erkel Ferenc a Bánk bánban, melynek szövegkönyvét Egressy írta Katona József műve nyomán, egyértelmű utalást tesz a Szózat szövegére és zenéjére a főhős 2. felvonásbeli híres áriájában: „Hazám, hazám, te mindenem!” Ezzel az 1843-ban kiírt Szózat pályázat díjnyertes, korábban sokat vitatott színvonalú zenéjét Erkel Egressy halála után is végleg elismerte, emléket állított kedves librettóírójának, és ez ugyanakkor a Szózat azóta kivívott helyét is mutatja. Később Erkel Dózsa György című operájának (1867) 5. felvonásában a trombiták szólaltatják meg a Szózat kezdő motívumát, majd a Nemzeti Színház félszázados jubileumán fölcsendülő Ünnepi nyitány idézi.
Egressy Béni műveinek továbbélésére a Szózat után a legjobb példa a mindenki által jól ismert, könnyen énekelhető Klapka induló. Egressy Komáromban 1849-ben szerezte a dallamot, de maga a ma is annyira ismert szöveg csak 1861-ben keletkezett, költője Thaly Kálmán.
A fiatalon, mindössze 37 évesen elhunyt dalköltőtől Kecskeméti Józsi, a híres cigányzenész egy emlékének szentelt „csárdással” búcsúzott: Egressy halotti harangozása. Emlékét dalainak egyik legfőbb ihletője, a rajonva szeretett, gyönyörű hangú énekesnő, Hollósy Kornélia őrizte, kedvelt szerzeményeit számos fellépésén énekelte. 1852-ben Varsóban a cári pár előtt is elénekelte a Tompa Mihály versére írt egyik híres dalát azt, hogy

"Télen nyáron puszta az én lakásom,
A babámat is csak vasárnap látom,
Lakásom van hortobágyi csárdában,
Nem juthatok én az isten házába."

A sevillai borbély éneklecke jelenetében pedig gyakorta az ő dalait énekelte. A Csalogány búcsúja is neki szól, melynek nemcsak a zenéjét, hanem szövegét is Egressy Béni írta 1851-ben, talán már a közeli halál előérzetével:

"Fáj szívem, fáj, majd megreped,
Maradnék én, de nem lehet,
Repülnöm kell egy időre
Más világba, messze földre."

A kiállítás a Színháztörténeti Tár és a Zeneműtár közös rendezésében készült.
A kiállítást rendezte és az ismertető szöveget írta: Kis Domokos Dániel

Vissza