GIUSEPPE VERDI ÉS MAGYARORSZÁG
Az Országos Széchényi Könyvtár és a budapesti Olasz Kultúrintézet kiállítása
Országos Széchényi Könyvtár, 2001. október 25. – december 31.

 

Nabucodonozor. Színlap. Nemzeti Színház, 1847. január 2.
A Nabucco magyar ősbemutatójának színlapja (Nemzeti Színház, 1847)
 
Rigoletto. Kéméndy Jenő jelmezterve. Operaház, 1913.
Rigoletto. Kéméndy Jenő jelmezterve (Operaház, 1913)
 
Traviata. Markovics Ilka mint Violetta. Nemzeti Színház, 1866. Heid és Ronniger felvétele
Traviata. Markovics Ilka mint Violetta
(Nemzeti Színház, 1866)

Több mint másfél évszázad magyarországi Verdi-előadásait idéző dokumentumokra épül ez az imagináriusnak nevezhető múzeum, amely a régmúlt előadásokat idézi az asszociatív képzelet segítségével. Verdi magyarországi fogadtatásának története folyamatosan a mi saját, hazai színháztörténetünkről is szól, hiszen művészete operaszínpadainkon olyan bámulatra méltó gyorsasággal és olyan átütő erővel hatott, amelyhez a drámai műfajban csak a 19. századtól máig élő, nemzetközi összehasonlításban is páratlan Shakespeare-kultusz él Magyarországon.
A magyar nemzeti opera megteremtőjének, Erkel Ferencnek az érdeme, hogy a Nemzeti Színház karmestereként szorgalmazta e nagyszerű művek mielőbbi magyar nyelvű bemutatóit. Verdi tisztelőjeként, művészetének termékenyítő hatása alatt, a Risorgimento és a magyar szabadságmozgalmak szellemi-politikai rokonságának a jegyében állította színre az olasz mester műveit. A gondosan előkészített és időnként pazar kiállítású művekhez szinte minden esetben újonnan készültek a színpadképek és jelmezek, hogy ezzel is növeljék a látványos előadások hatását, melyeket táncbetétek, balettek is színesítettek. Az operák népszerűségéhez hozzájárult az olasz énekesek és társulatok gyakori vendégszereplése is, műsorukon sok, a hazai színpadokon csak később bemutatott művel.
A nagy olasz zeneszerző operái a kezdetektől máig folyamatosan jelen voltak és jelen vannak zenés színpadainkon. Az első magyar előadások rövid időn belül követték az ősbemutatókat, a magyarországi bemutatókat pedig az újabb és újabb felújítások, Verdi-ciklusok tartották színpadon.

Verdi műveinek hazai fogadtatásáról, operáinak színpadi recepciójáról anyagot gyűjteni kutatónak és kiállításrendezőnek egyaránt gyönyörűség. Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának gyűjteményeiben az első magyarországi Verdi-bemutatótól kezdve (1847. január 2., Nemzeti Színház, Nabucco) az utolsó felújításig (2001. július 27., Nádasdladány, A trubadúr) produkciónként eltérő mennyiségű - több-kevesebb -, összességében igen nagy számú, a Verdi művek recepció-története szempontjából érdekes dokumentum található. Ennek csak töredéke kerülhet a centenáriumi kiállításon bemutatásra. Ezért az anyag válogatásakor és a katalógus összeállításakor az a cél vezérelt, hogy a legszebb és legérdekesebb műtárgyak és dokumentumok kiállítása mellett egyben minél szélesebb képet adjunk a gyűjteményünkben rejlő kutatási lehetőségekről is.
Mind a kiállítás, mind a katalógus Adattári összeállításának vezérfonalát a Verdi-operák ősbemutatóinak a kronológiája adja. A kiállításon egy-egy opera bemutatójának, későbbi felújításainak forrásait, a dokumentum típusát, keletkezési idejét vagy műfaját tekintve a lehetőség szerint minél változatosabban, minél szélesebb időkörből merítve – több mint másfél évszázad produkcióiból válogattunk.

Belitska-Scholtz Hedvig: A centenáriumi Verdi-kiállítás dokumentumai a Színháztörténeti Tár gyűjteményéből. In: Giuseppe Verdi és Magyarország. Kiállítási katalógus. Budapest, 2001. 34–49. pp.

 



A kiállítást rendezte: Belitska-Scholtz Hedvig, Szőnyiné Szerző Katalin
Munkatársak : Both Magdolna, Burda Zita

 

 

 

Vissza