„... a Nemzeti Színház új köntösbe öltöztette Katona József tragédiáját. Száz esztendő forgásából a forgószínpadon eszmélt új életre a Bánk bán, absztrakt keretben, az expresszionizmus ízlése szerint ... és feleszmélve némileg elmondhatja, hogy: „Bán, ébredezz, mert meglopattatik Bánk!” Ahogy a tradíciók Bánk bánja valóban „meglopattatik”, mikor elveszti a vitézkötéses hagyományt s azt a pátoszt, amely nélkül maga Katona is csak nehezen képzelte volna el. A történelmi hagyomány helyébe az időtelenítés lép, amelynek célja az „örök emberi” és eredménye az a hibrid kép, ami teljesen elvont keretben, de meiningenien hű ruhákban mutatja a tragédiát... Hevesi Sándor sokkal mérsékeltebb módon kerülgette ... és mégis törvényhatóságok sorozatos felzúdulását idézte fel. Ezen a téren tehát hatalmas fejlődés történt, mert úgy látszik, a magyar közvélemény belátta, hogy művészi kérdések megvitatása csak a kritikára tartozik s annak munkásságába ma már más tényező nem avatkozik...

Németh Antal elképzelése merészen nyúl bele a drámába, ha annak szövegét aránylag tiszteletben tartja is és csak helyes és a tradíció által szentesített húzásokat alkalmaz... Talán még túlozza is a szöveghez való ragaszkodást, mikor a negyedik felvonás végén Gertrudis halála után nemcsak az összeesküvők benyomulását hagyja meg, akik döbbenve állnak Gertrudis holtteste előtt, de Ottót is visszahozza, holott ha Petur ... esetleg Ottót útjára is engedi, semmiesetre sem folytathat hosszú vitát vele, ... sokkal valószínűbb, hogy nyomban leken néhányat neki. Különben az egész összeesküvés ... olyan gyerekesen jelenik meg a színpadon néhány hümmögő és ide-oda szaladgáló statiszta képében, hogy helyes lenne, ha a rendezés már a jóizlés kedvéért is elhagyná. Az új rendezés ... erősen ambicionálja, hogy olyan kincseket találjon, amiket előtte nem talált meg senki, talán mert nincsenek is. Így például a tragédia végén, mikor a király a magyarokról szomorúan megállapítja: »Hogy ilyen nemes szivekkel egybeférkedni nem tudtál, Gertrudisom!”, a függöny nem csapódik össze, hanem hatalmas kíséretével megjelenik a gyászszertartást végző püspök és elénekli a „circumdederum”-ot. Miért? Ez a temetés nem ad semmit a tragédiához, és nélküle is minden néző tudta, hogy a királyné testét egyszerűen nem lökik ki, hanem egyházi segédlettel eltemetik...

... ez a cizellálási törekvés nyilvánul meg ... a rendezői elgondolásban, amikor olyan színpadot teremt, aminek zegzugaiban állandóan nemcsak a főcselekmény látszik, hanem azok az események is, amelyek ... párhuzamosan folynak. Holott Katona dialógusa lehet esetleg elnagyolt és lehet néha monstruózus is, de ... egyetlen hatalmas sziklából kifaragott mű, amelynek monumentális arányai nem is tűrik a részletek mellékes játékát. Ezt a monumentális stílust Németh Antal a színpadkép megteremtésében érezte is, mikor minden festői elemet mellőzött és egyetlen absztrakt épületet komponáltatott a színpadra. De ebben a monumentális keretben elaprózódik a játék, a fő dolgok hangsúlya elvész, a mellékes események emelkednek ki és a részlet elvonja a figyelmet az egészről. A néző már alig hallgatja Bánk és Gertrudis hatalmas párviadalát, mert közben valami történik az előcsarnokban, ami nem látszik egészen jól, tehát sokkal érdekesebb lehet, mint ami egész jól látszik... ez a figyelemelvonás bontja meg végül a dráma egységes menetét.

Németh Antal absztrakt keretbe helyezi Katona tragédiáját. Egyetlen állandó szerkezetet épít fel a forgószínpadon és ezt ... mutatja elölről, hátulról megvilágítva és sötétben hagyva, stabilan és forgatva az egész darab folyamán. Ez a hatalmas építmény különböző magasságokban elhelyezett fennsíkokból, lépcsőkből, hidakból és ívekből áll s ezeken folyik a cselekmény... Részletek számára ez a szerkezet kitűnő, ahogy döbbenetesen hat például, mikor a lenn búsuló magyar urak feje felett, vagy szinte a fejükön táncol a merániai népség, vagy mikor Ottó menekül a zegzugos árkádok között. De éppen a szerkezet csábításának engedve a rendező két egészen intim jelenetet helyezett fel a háromméteres magaslatra. Bánk és Melinda tragikus viaskodását a néző csak a legfájdalmasabb nyakkitekerések árán szemlélheti s a gyilkossági jelenetben ... remeg, hogy vajon Gertrudis nem zuhan-e le a szűk és minden természetes mozgást megakadályozó magaslatról, mielőtt Bánk tőre utolérné. Az absztrakt szerkezet zegzugos árkádjai nyitottan lebegnek a kék körfüggönyben s egy ilyen nyitott szerkezet ... nem győzhet meg senkit, hogy benne összeesküvések, intrikák... folyhatnak anélkül, hogy azokról mindenki tudomást ne szerezzen. De megtörik a stílus is, mikor a színpadkeret időtlenné válik, elvonttá lesz s ugyanakkor a játék és a kiállítás korhűségre súlyt helyez. ... ez a rendezői elképzelés... érdekes és új, de a Bánk bánhoz nem alkalmas, ... csak csírája lehet egy olyan fejlődésnek, amelyen elindulva Németh Antal megtalálhatja ennek a nagy drámának kongeniális megoldását, amellyel ma még adós maradt.

A Nemzeti Színházban tehát csak érdekes és furcsa kísérlet történt, ... tehát a kritika szívesen elismeri, hogy egy ilyen merész stíluskísérlet esetleg első alkalommal ha százszázalékosan nem is sikerül, de mégis komoly jelentőséggel bír.

Az előadás szereplői közül Kiss Ferenc Bánk bánja mindjobban elmélyül és szinte klasszikussá válik. Talán csak a szenvedélyek nagy drámai kitörése hiányzik, amely megértetné, hogy itt két világ áll szemben egymással, a komoly és nyílt, de brutális magyar és a finom, kultúrált, de alattomos meráni. A másik oldalon éppen ez a túlkultúráltság hiányzik Mátray Erzsi különben imponáló alakításából. Nagyon helyesen elszakadt a kongó pátosztól és a kicsinyes asszonyi mesterkedésektől... Somlay néhány szívből jövő igaz hangot talált meg és a Tiborcok galériájában tiszteletreméltó helyet vívott ki. Ungváry László dekadens és riadt Ottója jelentős állomás ennek a nagyképességű színésznek pályáján. ... az absztrakt keretet Vargha Mátyás ügyesen építette fel.