Céhláda

A céhtestületek iratainak, értékeinek és pénzének őrzésére szolgáló láda, mely a benne összpontosuló értékek révén a céh jelképévé lett. A céhládát gyakran titkos rekeszekkel, fiókokkal is ellátták. A céhláda díszítései között a főszerepet a céhemblémák, jellegzetes szerszámokból összeállított címerek viszik, ezenkívül gyakori a céhláda készítésének, esetleg javításának a dátuma, továbbá feliratok. Gyűlések, beiktatások, vitás ügyek tárgyalása, gyakorlatilag a céh minden jelentős eseménye kinyitott céhláda előtt folyt. Tisztes öltözékben járultak a nyitott céhláda elé, az ilyenkor illetlenül viselkedők súlyos bírságot fizettek. Ünnepi körmeneteken, céhtag vagy a hozzátartozója temetésén a céh mesterei a feldíszített ládával jelentek meg (Az eperjesi gombkötő céh ládakísérésének leírása, 1665). A céhládát, amely minden esetben „hites és sérthetetlen” volt, a mindenkori céhmester őrizte. A céhláda csak a céhek fejlődésének későbbi szakaszában tett szert erre a kultikus szerepre. Önálló bútorként a 16. században fejlődött ki, a legsokrétűbb emlékanyag a 17. századból maradt fenn. A céhládák a korszak más tárolóbútorainak stíluselemeit mutatják; sajátos díszeik között az iparág emblémáinak vagy a céhvédőszentnek az ábrázolása a leggyakoribb.