III. tárló

A nemzetségi gyűlések 1902-1927. közötti jegyzőkönyve nemcsak az összejövetelek témáiról tájékoztat, hanem a családot és a nemzetet érintő fontos eseményekről és közös határozatokról is. Első kötéstábláját a Széchényiek címere és jelmondata díszíti ("Si Deus pro nobis quis contra nos"). A nemzetségi gyűlés rendszeres megtartásának gondolata éppen a nemzeti könyvtár alapításának 100. évfordulóján tartott ünnepségek idején merült föl. Attól kezdve a család seniorai évente családi találkozót tartottak. A jegyzőkönyvben nyomon követhetjük Bártfai Szabó László (1880-1964) történész "A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi-család története" című munkájának és a családi arcképalbum elkészültének fázisait éppúgy, mint az elhunyt családtagok nyughelyének tervszerű fölkutatására tett lépéseket, a családi sírbolt beszentelését és más, például a nemzet sorsában való mindenkori osztozásukat. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a család hűségesen követte alapítónknak, gróf Széchényi Ferencnek a leveleiben és végrendeleteiben kifejezett kéréseit. Az előbbire példa, hogy amikor a legkisebb fiú, István 1817 tavaszán hosszabb külföldi útra indult, atyja többek között az alábbi intelmekkel látta el a hozzá intézett levelében: "Te, kedves fiam... megáldattál jóságos Teremtőd által. Kitűnő bizalmával helyezett állásodra, hogy kegyelmét szétosszad, gondoskodj a szegényekről, özvegyekről és árvákról. A pénz tehát csupán el van helyezve nálad s nem a te tulajdonod... Alattvalóid verejtéke ez, némely beteg s szükséget, éhséget és szomjúságot szenvedő munkás könnyei tapadnak e pénzen. Hogy ezeket felszárítsd, a pénz jelentékeny részének az összes szenvedők atyja nevében, vissza kell kerülnie hozzájuk..." Mind István, mind a család későbbi leszármazottai tettekkel is bizonyították, hogy a szívükbe zárták e gondolatokat.
Az első világháborúban a család több tagja harcolt a fronton - a hősi halottakról és a kitüntetettekről szintén megemlékezik a jegyzőkönyv -, ezenkívül működtették az ún. Széchényi kisegítő katonai sebesültszállító vonatot, amely a szállítás mellett orvosi ellátást is nyújtott vagy ha erre éppen nem volt szükség, akkor gondoskodott a katonák étkeztetéséről. 1915. szeptember 15. és 1918. szeptember 30-a között 59.666 beteg és sebesült katona szenvedéseit enyhítették. A család hölgytagjai (például gróf Széchényi Viktorné Ledebur-Wicheln Karolina grófnő (1875-1956) vagy gróf Somssich Lászlóné Széchényi Mária grófnő (1886-1976)) önkéntes ápolónőként vették ki a részüket az ország szenvedésének enyhítéséből.
A háború áldozatául esett, romba dőlt falvak helyreállítási munkálataihoz szintén csatlakozott a Széchényi-nemzetség: Zemplénoroszi házainak újjáépítését vállalták. A falut utóbb a trianoni békediktátum Csehszlovákiának ítélte. Nagycenknek - a nemzeti könyvgyűjtemény egykori helyszínének - a sorsa is sokáig bizonytalan volt, végül azonban Magyarországnak ítélték (1922).
A Széchényiek - alapítónk szigorú meghagyása folytán - soha nem mondtak le a család jogáról a könyvtár tisztviselőinek jelölése kérdésében. A jegyzőkönyv szerint, amikor például 1923/24. folyamán újra tárgyaltak erről a vallás- és közoktatási miniszterrel, a létrejött megállapodás kizárólag a könyvtári állások betöltésére terjedt ki, hiszen azt Hóman Bálint, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója is tudta, hogy 1802-ben gróf Széchényi Ferenc csak könyvtárat alapított, s ezért nem szólt bele soha a grófi család a nádor és az országgyűlés által az 1808/VIII. törvénycikkel létrehozott Magyar Nemzeti Múzeum ügyeibe. Hóman Bálint - történész és forrástisztelő ember lévén - tehát ilyen értelmű tervezetet készített, s az ennek alapján létrejött egyezség szövegét beleillesztették a Múzeum, illetőleg az Országos Széchényi Könyvtár szervezeti szabályzatába is.

		Gróf Széchényi Viktor (1871-1945) és felesége, Ledebur-Wicheln Karolina grófnő (1875-1956) jegyespárként.
Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi-család története című munkájának kötetei gróf Széchényi Viktor (1871-1945) számára készült aranyozott bőrkötésben, a tulajdonos bejegyzéseivel, 20. sz. első fele.

Gróf Széchényi Viktor (1871-1945) felhívása a családtörténet megíratására. (Nemzetségi jegyzőkönyv), 1908.

		A Széchényi-család "nemzetségi jegyzőkönyvé"-nek (1902-1927) első kötéstáblája.
A Széchényi-család elhunyt tagjai földi maradványainak átszállítása és újratemetése a cenki sírboltban. (Nemzetségi jegyzőkönyv, eredeti példány), 1911.
	Engedély gróf Széchényi Viktorné (1875-1956) számára frontszolgálatos férje meglátogatására, 1915.		Tanúsítvány gróf Széchényi Viktorné (1875-1956) részére az önkéntes ápolónői tanfolyam elvégzéséről, 1915.
	Gróf Széchényi Viktor (1871-1945) két bajtársával.		Gróf Somssich Lászlóné Széchényi Mária grófnő (1886-1976) önkéntes vöröskeresztes nővérként, Kaposvár, 1918.
	Határozat "A gróf Széchényi Nemzetség által alapított Vörös Kereszt Egyleti 20. számú segélyvonat" működtetéséről, 1915. (Nemzetségi jegyzőkönyv).		Határozat az első világháborúban az oroszok által elpusztított Zemplénoroszi község újjáépítéséről a Széchényi-nemzetség költségére, s a falu nevének "Széchényifalvá"-ra változtatásáról, 1915.
	Gróf Széchényi Viktor (1871-1945) felhívása a nemzetség tagjaihoz a családi arcképalbum képeinek összegyűjtésére és kiadására, 1923.
		Bejegyzések a "Nemzetségi jegyzőkönyvben" a gróf Széchényi-család tagjainak harctéri szolgálatáról különböző évekből
A trianoni békediktátumra és Nagycenk sorsára vonatkozó bejegyzések a jegyzőkönyvben.
Egyezség Hóman Bálinttal, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójával a Széchényi-nemzetségnek a gróf Széchényi Ferenc (1754-1820) 1802-es könyvtáralapító oklevelébe foglalt könyvtári tisztviselő jelölési jogáról, melyet továbbra is fenntartanak, 1924. (Nemzetségi jegyzőkönyv).