AHOL A SZÍNHÁZTÖRTÉNETET CSINÁLJÁK ...
Egy elhalasztott bemutató - avagy 1999-ben volt ötvenéves a Színháztörténeti Tár
Országos Széchényi Könyvtár, 2000. január 25. – június 12.

 

Ironikus című, "Ahol a színháztörténetet csinálják..." kiállításunkkal az Országos Széchényi Könyvtár egyik legfiatalabb különgyűjteménye megalapításának évfordulójára szerettük volna felhívni az érdeklődők figyelmét.
Nem kívánjuk itt a Színháztörténeti Tár történetét leírni, az alapítók és az általunk gyűjtött és feldolgozott anyag, a kutatók száma önmagáért beszél. Annyit azonban mégis megemlítünk, hogy a gyűjtemény kiemelten fontos részeit a 19. század ismert és elfeledett színházai: a Nemzeti és a Vígszínház, a Népszínház és a Pesti Német Színház dokumentumai, továbbá a három klasszikus mű: a Bánk bán, a Csongor és Tünde és Az ember tragédiája bemutatóinak összes ismert színháztörténeti anyagai alkotják. E minden színház- és irodalomtörténeti munkában elsődleges helyet betöltő intézmények és művek helyett mégis inkább arra vállalkoztunk, hogy keresztmetszetet adjunk a Tárról, arról hol, hogyan és miből csinálják, csináljuk a színháztörténetet. Mert a színháztörténet nemcsak a fent említett színházak és darabok története, hanem több mint kétszáz esztendő magyar színi kultúrájáé, pestié és vidékié egyaránt.
A gyűjteményben ma már közel egymillió dokumentumot őrzünk, ami pedig a valaha létezhetett színházi forrásoknak a tizedrészét jelentheti. A kiállítás anyagát olyan egységekbe csoportosítottuk, melyek megmutathatják, miféle emlékekből próbáljuk meg rekonstruálni letűnt korok színházi világát, miből "készül" a színháztörténet. De elsősorban is az lebegett a szemünk előtt, hogy mosolygásra ingereljük a látogatókat, nevessenek velünk együtt mindazon, amit ez a gazdag gyűjtemény a benne búvárkodóknak kínál. Az első részhez válogatott anyag tartalmi összefüggés nélkül, kronológiába rendezve a legkülönfélébb lapokból állt. Található volt itt keresztlevél-másolat, gyűjtési ívek, elszámolások, színlapok, fényképek, levelek, párbaj-nyilatkozat, szerzői jogi szerződés, színi iskolai bizonyítvány és végrendelet. A válogatás a színháztörténeti kutatáshoz forrásul szolgáló dokumentumok sokféleségét kívánta érzékeltetni, bemutatva ugyanakkor e tárgyak szépségét is.
A második egységhez Szigeti Imre pécsi színigazgató és társulata 1865-ből töredékesen fennmaradt dokumentumait gyűjtöttük össze, melyek tükrében egy vándortársulat működését próbáltuk meg rekonstruálni, amit érdekessé a pályatárs, Zoltán József színész által készített, a társulat tagjait szerepeikben ábrázoló, vidám ceruzarajzainak sorozata tett.

A magyarországi Offenbach-kultusz egyik híres operettjén, a Szép Helénán keresztül egy mű színpadi sorsát követtük nyomon. Az 1866-os bemutatót követően, szinte futószalagon követték egymást a bemutatók. Létrehozóik között olyan legendás alakok nevével találkozhatunk, mint a 19. század színjátszásának fenegyereke, Molnár György, akinek újonnan került elő, jellegzetes bejegyzéseit tartalmazó rendezőpéldánya, vagy Karinthy Frigyes, aki 1920-ban a Scala Színház számára új fordítást készített a műből és ennek autográf példányát állítottuk ki. A kiállítást azzal tettük változatosabbá, hogy a 19. századi előadások fényképeit nem előadásokhoz kapcsoltuk, hanem "Örök Helénák" és egyéb szereplők szóló- és jelenetképei címszó alatt csoportosítottuk, a 20. századi előadásokat pedig eredeti díszlet- és jelmeztervekkel színesítettük.

Kiemelkedő színháztörténeti jelentősége miatt került bemutatásra az első magyar színjátszó társaság, - Kelemen László - társulata 32 darab eredeti, a könyvtár birtokába visszakerült színlapja, az 17921795 közötti évekből.

A kiállítást egy karikatúraválogatás zárta, melynek tükrében nemcsak a színház világát kívántuk bemutatni, hanem e periférikusnak tekintett műfaj létjogosultságát is igazolni szerettük volna.

 

A kiállítás anyagát válogatta: Somorjai Olga
Munkatársa: Burda Zita

 

(Az oldal megtekintéséhez ajánlott az Internet Explorer böngésző használata.)

Vissza