Gyűjteményünk egy-egy különleges részletét kiemelve és korábbi blogposztjainkra mutatva, a húsvétra való felkészülés jegyében kínálunk összeállítást, s kívánunk békés, áldott ünnepet minden kedves Olvasónknak!
Gyűjteményünk egy-egy különleges részletét kiemelve és korábbi blogposztjainkra mutatva, a húsvétra való felkészülés jegyében kínálunk összeállítást, s kívánunk békés, áldott ünnepet minden kedves Olvasónknak!
[1]
A húsvét előtti vasárnap többféle elnevezése – virágvasárnap, pálmák vasárnapja, szenvedés vasárnapja – a nagyhetet nyitó nap történetére, Jézus szamáron való jeruzsálemi bevonulására és az ünnep szimbólumaira utal. A IV. századból van adat arra, hogy ezen a napon a keresztények megtartották az Úr bevonulásának körmenetét, s az Olajfák-hegyéről indulva pálma- és olajágakat lengetve vonultak Jeruzsálembe. Tovább a blogposztra [2]
[3]
Nagycsütörtök az utolsó vacsora, az Oltáriszentség alapításának ünnepe, valamint Jézus elárultatásának és elfogatásának estéje; a katolikusok ún. húsvéti szent három napjának első napja. Tovább a blogposztra [4]
[5]
„Közismert szólás, hogy nagycsütörtökön a harangok Rómába mennek. E hagyománynak költői, mondai hajtása is van. Az 1674. év nagyszombat napján Rómában a Szent Péter-temlomában a sekrestyés, amint a templom tornyába felment, ott nagy álmélkodására egy idegen öltözetű ifjat talált mély álomba merülve. Nagynehezen fölébresztették. Maga köré bámult, alig tudta megérteni, mi történt vele, amíg végre latin nyelven elmondotta, ki ő és hogyan jött ide. Neve Kopeczky Mihály, Késmárkon diák volt, és nagy vágy támadt benne az örök várost és híres templomait látni. Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, ő is elhatározta, hogy a haranggal együtt megteszi ezt az utat. Felmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, amíg a Szent Péter sekrestyése föl nem ébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, és így nem is tért vissza többé hazánkba.”
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd, Nagycsütörtök [6] (MEK)
Nagypéntek Jézus Krisztus szenvedésének, megfeszítésének, halálának és temetésének napja, a gyász napja. Tovább a blogposztra [7]
[8]
„Áll vala Jézusnak keresztfája alatt az ű szent anyja, Szűz Mária az tavasz időben. Mikoron az nap fel kezd vala hajnalnia az hegynek magasságára és az ű velágosságának fényességét bőséggel kezdé önteni az földnek színére, íme, ez időben minden lelkes és minden terömtött állatok megelevenödvék és meg kezdnék újulnia, kik a téli hideg előtt elrejtőztenek vala. Mindön lelkös állatok és szárnyalkodó madarak, hogy kik a kőlikakban és mindön egyéb setét likakban, vermökben elrejtőztenek vala, és nagy új velágosságnak fényösségére mendenek ki kezdnek jőni, és megújulnia és megelevenödni. És színek kezdik vigasságos örömet megmutatnia. Mint az égi madarak ű hangos szavoknak szép énöklésével, avagy emberi nemzet ű kezének tapsolásával. Mind vénök, mind ifjak a tavasz időnek eljöttére ürvendöznek és ürvendetös vigasságot mutatnak, egyetömben vigadván.”
Mária, a tavasz időben [9], részlet, Nagyszombati-kódex. In: Mária Aranyház, összeállította Lukácsy Sándor (MEK)
[10]
Nagyszombat a csöndes gyász napja, Jézus sírban pihenésének ideje. Jézus nagypénteken bekövetkezett halála után az összeverődött kíváncsi tömeg mellét verve szétoszlott, Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabbról látták a történéseket.
Jézus halálának évében – az evangéliumok tanúbizonysága szerint – az ószövetségi húsvét (pészah) szombatra esett. Jézus megfeszítése, halála és eltemetése így az ún. készület napján történt, a szombatot pedig – az ószövetségi törvény előírása szerint – a tanítványok is nyugalomban töltötték. Tovább a blogposztra [11]
A nagyszombat esti, napszállat utáni szertartások és a húsvét vasárnapi szentmisék, istentiszteletek a feltámadás örömhírét hirdetik.
„Az írások szerint Jézus az eltemettetése utáni harmadik napon visszatért a földre, s itt tartózkodott még negyven napot. Föltámadásával az egyházi évben újabb bőség időszaka köszönt az emberekre (feltéve, ha van mit enniök), ami ötven napig, pünkösdig tart. A húsvétnak mint tavasz-ünnepnek is a föltámadás a fénypontja.”
Jankovics Marcell: Jelképkalendárium, Föltámadás [12] (Magyar Elektronikus Könyvtár)
A kép forrásául szolgáló Mátyás Graduale corvina-honlapunkon megtekinthető [13]
[14]
Húsvéthétfő a húsvét vasárnapot, a legnagyobb keresztény ünnepet követő nap, amelyhez számos népszokás kapcsolódik.
„A húsvéti tojás a húsvéttal mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A tojás díszítését és kultikus felhasználását azonban nem a kereszténység kezdeményezte; az egyház egy korábbi gyakorlat kereszténnyé tételére törekedett.”
Húsvéti tojás, hímes tojás, írott tojás, piros tojás [15] (A Magyar néprajzi lexikon a MEK-ben) Tovább a blogposztra [16]
[17]