A magyar armenológia évfordulóján elérhetővé vált a magyar armenológia fénykorában alkotó szerzők műveinek gyűjteménye.
[1]Erdélyi örmény szerzők munkái váltak elérhetővé a MEK-ben a magyar armenológia évfordulóján.
180 évvel ezelőtt, 1843. március 21-én született Marosbogáton Szongott Kristóf armenológus, tanár, szerkesztő, múzeumigazgató, akinek munkássága nyomán a magyar armenológia jelentős fejlődésnek indult.
A MEK felületén elérhetővé vált a magyar armenológia fénykorában alkotó szerzők műveinek gyűjteménye. A könyvek szerzői örmény származású erdélyi írók, Szongott Kristóf kortársai, akik együtt gondozták a magyar armenológia ügyét.
[2]Az alábbi kötetek érhetők el a MEK felületén:
Ávedik Félix (A magyar örménység múltja és történeti jelentősége [3]), Gopcsa László (Örmény regék [4]), Herrmann Antal (Az örmények [5]), Merza Gyula (Az örmény rítus magyar missziója [6]), Lukácsy Kristóf (Adalékok az erdélyi örmények történetéhez [7]), Patrubány Lukács (Örmény tanulmányok [8]) és természetesen Szongott Kristóf (A magyarországi örmények etnographiája [9]) munkái, fordításai – összesen 74 tétel – is szabadon hozzáférhetők digitalizált változatban. A művek listája az összetett katalógus oldalon (https://mek.oszk.hu/katalog2/ [10]) az "ÖRM" státuszra szűrve tekinthető meg.
Az örmények már a honfoglalás után több csoportban és több időszakban települtek be a Kárpát-medencébe; a legnagyobb létszámban a XVII. század második felében érkeztek Erdélybe. Szétszóródva több településen találtak lakóhelyet, legnagyobb számban az általuk létrehozott Szamosújváron telepedtek le. A várost Örményvárosnak (latinul Armenopolis, németül Armenierstadt) is nevezték.
Szongott Kristóf családja is itt telepedett le, élete összefonódott szeretett városa életével. Legnagyobb hatású tevékenysége az Armenia folyóirat szerkesztése volt, amely sok-sok szerző mozgósításával hozta el a magyar armenológia fénykorát. A tudományos és ismeretterjesztő írásokat közlő lap politikától mentesen, Magyar–örmény havi szemle alcímmel jelentetett meg, s genealógiai, irodalomtörténeti, néprajzi, nyelvészeti, történelmi írásokat, emellett szépirodalmat is közölt, valamint rövid híreket az örmény világból. Mindezt kizárólag magyar nyelven, az együttélés közös érdekeit ápolva. Szongott igyekezett a lehető legszélesebb szerzőgárdát bevonni a folyóirat készítésébe Erdély területéről és az országhatáron túlról egyaránt.
Kapcsolódó tartalom:
Erdélyi örmény szerzők munkái a Magyar Elektronikus Könyvtárban [11]