Steinhübel György

Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik a felvidéki Georg Steinhübel, könyvkötőlegény vándorkönyvét (Oct. Germ. 244). Steinhübel Györgyöt (Németpróna = Deutschgraben 1631– Lőcse 1696) Senker János nagyszombati mester szabadította fel tanoncoskodása alól 1653-ban, ezt követően Brewer Lőrinc műhelyében dolgozott Lőcsén. 1660-ban indult németországi vándorútra és 1664. március 15-én érkezett vissza Lőcsére. A vándorlás általában kötelező volt, s a legény ezt követően válhatott mesterré, így történt ez Steinhübel esetében is. A Reiß-büchlein 1660. szeptember 28-ával kezdődik. Steinhübel – egyebek mellett – Breslauban (=Wroclaw), Lipcsében, Magdeburgban, Braunschweigben, Lüneburgban, Hamburgban, Lübeckben, s a kelet-porosz Königsbergben is (ma Kalinyingrad) járt "tanulmányútja" során. A szokásokhoz híven vándorkönyvébe bejegyezte a meglátogatott műhelyek mesterének és a szállásadó céhtagnak (Herbergsvater) a nevét. Hosszabb-rövidebb ideig egy-egy városban dolgozott is, megkereste kenyerét. Vándorkönyvében, amelyben lejegyzi a sok jót és rosszat, amit tapasztalt, a könyvkötésre, aranyozásra, festésre vonatkozó receptek, majd az 58. lap verzójától későbbi családtörténeti feljegyzések is olvashatók.