Széchényi-könyvestek – új könyvekről a nemzet könyvtárában

Hagyományainkra építkezve heti-kétheti gyakorisággal könyvbemutatókra, könyves rendezvényekre várjuk az érdeklődőket a budai Várban, a nemzeti könyvtárban. Új kötetek, új kiadások kapcsán szerzőkkel, szerkesztőkkel, a könyves szakma jeles képviselőivel beszélgetnek kutatóink, könyvtárosaink és meghívott vendégeink. 

A több kiadóval együttműködésben induló sorozatban elsőként a Vértelen vértanúk című kötet bemutatójára várjuk az érdeklődőket. 

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Bedő Zoltán, Galbács Pál, Sarány István.
Moderátor: Elbe István. 

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Vértelen vértanúk. Kárpátországi szobrok, emlékművek, emlékhelyek – esszék (Illyefalva, Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete, 2024, ISBN 978-973-0-41121-8)

Részlet Elbe István bevezető tanulmányából:
„…számos emlékművünket már jóval a területek elcsatolását hivatalossá tévő trianoni diktátum előtt szétverték vagy ledöntötték. Még a leghumánusabb eljárás az volt, ha körbedeszkázták. Bár sok esetben ez is csak ideig-óráig védte meg a műalkotást. Felvetődik az a kérdés is: prevencióból miért csak a segesvári Petőfi-szobrot menekítették el? Külön kutatást igényelne kideríteni azt, hogy Trianon után a magyar diplomácia mennyire igyekezett a veszélybe került emlékműveket megmenteni? Az aradi Szabadság-szobor esetében vannak erről ismereteink, de például a zombori Schweidel- és Rákóczi-szobor mentési kísérletei­ről csak sajtóinformációkkal rendelkezünk, mint ahogy a zólyomi Rákóczi-emlékműről is csak egy újságcikk áll rendelkezésünkre. Min múlott például az, hogy a csehek alatt a munkácsi turul nem szállt át a sátoraljaújhelyi Szár-hegyre, hanem ott maradt a vár udvarán? Vagy miért nem jutott el a vasútra tett Bem-szobor Marosvásárhelyről Lengyelországba? Ahogy megerősítést igényelne Bözödi Györgynek az a beszámolója is, hogy a marosvásárhelyi Kossuth-szoborra valóban nem tartott igényt a magyar kultuszminisztérium? Számos kérdés még válaszra vár, a feladat viszont adott: őrizni kell emlékhelyeinket, és nemcsak az emlékezetünkben.” 

Részlet Galbács Pál szerkesztő utószavából:
„A tartós társadalmi béke számos előfeltétele közül íme kettő: Legyünk megértők, be- és elfogadók, barátságosak, együttérzők, elnézően türelmesek és türelmesen elnézők másokkal szemben. Egyszóval toleránsak. Mások legyenek megértők, be- és elfogadók, barátságosak, együttérzők, elnézően türelmesek és türelmesen elnézők velünk szemben. Egyszóval toleránsak. Hogyha ez a nyilvánvalóan észszerű páros aránytalanul működik, akkor az egyik fél épített tárgyi és szellemi öröksége előbb-utóbb óhatatlanul lebontatik.”