Búvópatakok, széttekintés

Az Országos Széchényi Könyvtár szervezeti keretei között működő 1956-os Intézet 2011-ben négy fő kutatási irányban jelölte ki útját. Ezek közül az egyik csoport célja az volt, hogy „elsőként térségi adalékokat szolgáltasson a nemzetközi összehasonlításhoz. Arra voltunk kíváncsiak, mit jelentett a jobboldali, illetve a konzervatív fogalma Kelet-Közép-Európában a második világháború előtt, mit tudunk képviselőinek történeteiről a szovjet típusú rendszer időszakában, s mi a helyzet ezen a téren a rendszerváltások óta.” A kutatás e szempontokból négy, a magyar társadalom történelmével összefonódó két országra (Szlovákia, Románia), és két más-más mértékben távolabbi nemzetre (cseh és észt) terjedt ki. „Térségi elkalandozásunk volt az egyik ok, amiért e kötet címében a széttekintés szerepel.”

Az 56-os Intézet negyedik kutatási iránya „a mai, pontosabban az 1989-es rendszerváltás és jelenünk között eltelt majd negyedszázad magyar konzervatív-jobboldala 1990 utáni egyik fő identitásképző stratégiájával foglalkozik: azzal, ahogyan ez a gondolkodás a magyar közelmúlt képét konstruálja. Nem egyszerűen, nem is elsősorban a Horthy-korszak, a szovjet típusú rendszer vagy a rendszerváltás sajátosan válogatott 1989 utáni historiográfiájáról van szó, bár ez nagyon is indokolt vizsgálati szempont lenne. Szerzőink azt vizsgálják, ahogyan ez a közelmúlt a nyilvános politikai beszéd, a történelmi eseményről - jelesül 1956-ról - szóló egykorú résztvevői visszaemlékezés, valamint a történelmi (vagy inkább történetpolitikai) dokumentumfilm kontextusaiban megjelenik. Mindhárom kiválasztott példa (Trianon, Horthy, 1956) diskurzusa elsősorban a kommunikatív emlékezetre különösen ható médiában (film, televízió, populáris sajtótermékek) jelent meg. Jeleik tehát „szembeötlőek”, a szertenéző tekintet számára jobban láthatók, mint az előző periódus rejtjelei.”

A tanulmánykötet nemcsak az Intézet munkatársainak írásaiból áll össze, mint a korábbi években, szerzői gárdája szélesebb, a vendégszerzők között vannak jól ismert kutatók és pályájuk elején álló fiatalok is. „A 2011 elején létrejött 1956-os Intézet Alapítvány által elnyert támogatás (az Open Society Foundation három éven át finanszírozza a Búvópatakok projektet) tette lehetővé, hogy túllépjünk a szűkös személyi kereteken, és generációk, nézőpontok, tematikák párbeszédében próbáljuk elérni céljainkat, megvalósítani kutatási programunkat.”

(Az idézett részek Rainer M. János szerkesztői beköszöntőjéből származnak.)