„…legyen eszme- és alakhű, mégis szabad...”

Nyomtatóbarát változatPDF változat
2017/09/29 - 2018/01/31

Kiállítás Shakespeare összes műveinek első magyar kiadásáról az Arany János-év alkalmából

 

„...(azaz ne szolgai); tehát vers verssel, ha lehet ugyanannyi sorral, adassék vissza stb. A kiadás 1/16 formátumban, füzetekben, úgy, hogy minden füzet egy kolomposabb drámát és egy ritkábban olvasott színművet tartalmazna, péld.: Othello – Téli rege. Pazar nyomtatás nem kell, csak mint a lipcsei stereotyp – így olcsóbban adható, s inkább elterjed.” Arany János ezekkel a szavakkal adta meg 1858-ban, egykori nagykőrösi tanártársának, Tomori Anasztáznak az első magyar nyelvű Shakespeare-összkiadás fordításának, szerkesztésének és formájának alapelveit.

William Shakespeare műveit – elsősorban drámáit – fordították magyarra 1858 előtt is (és persze 1858 után is). A 18. század végén és a 19. század elején az átültetők alapszövegként a német fordításokat és átdolgozásokat használták: Friedrich Schröder vagy August Schlegel Hamletjét (Kazinczy Ferenc), Heinrich Beck Az egymást bosszantókját (Sok hűhó semmiért – Benke József) – csak kettő a sok közül. Az eredeti angol szöveghez először Döbrentei Gábor nyúlt, a Macbeth 1830-ban jelent meg, a budai Várszínházban játszó színtársulat 1834-ben adta elő.

A szerb származású Tomori (Teodorovits) Anasztáz, a nagykőrösi református gimnázium matematikatanára – Arany János kollégája – 1854-ben dús örökséghez jutott. Tomori a 19. század 2. fele magyar művelődésének és tudományának megemlékezésre méltó mecénása lett, az első magyar teljes Shakespeare-kiadás kitalálója, elindítója és finanszírozója. Az elvek kidolgozását Arany Jánostól kérte.

Kétségtelen, hogy a Shakespeare-kiadás koncepciójának kitalálója, a munka szakmai tartalmának, biztosítékainak kimunkálója Arany volt. Ez nemcsak Tomorival való levelezéséből világos, hanem abból is, hogy amikor 1860-ban az újjáéledő Kisfaludy Társaság átvette a munka bonyolítását, a kebelében alakult Shakespeare-bizottság előterjesztésében az Arany és Tomori levelezésében kifejtett elképzelések köszönnek vissza, szinte szóról szóra. „[…] az áttevők alak-, anyag-, vagy tartalomhű fordításra törekedjenek, jambust jambussal, lyrai alakot lyraival adjanak vissza: de úgy, hogy az eszmét, az erőt, a nyelv (különösen a szavalati) gördülékenységét apró formai bibeléssel sehol föl ne áldozzák.”

A fordítók és bírálók körét (minden benyújtott fordítást ketten, Kisfaludy Társaság tagjai, vizsgáltak) a korabeli magyar irodalmi élet legjava adta, többek között id. Szász Károly, Greguss Ágost, Lévay József, Rákosi Jenő, Arany László, Szigligeti Ede és Arany János. A megfellebbezhetetlen tekintélyű Arany, akinek fordításait, a Szentivánéji álmot, a Hamletet és a János királyt – bár ő maga kérte – a Társaság bírálat nélkül fogadta el, javításra-szerkesztésre maga kilenc művet vállalt, köztük a sorozatba felvett, korábban született hármat is: Petőfi Sándor Coriolanusát, Vörösmarty Mihály Julius Caesarát és Lear királyát. Bírálatai végtelenül lelkiismeretesek, nemcsak kifogásolt, javasolt is.

Az első kötet (Szentivánéji álom, Othello) 1864-ben, az utolsó (Szonettek) 1878-ban jelent meg. A Shakespeare-drámák új fordításai a következő két évtizedben szinte mind színpadra kerültek. Először a Szentivánéji álom, 1864. április 23-án, a Nemzeti Színházban, William Shakespeare születésének 300. évfordulóján. Kiállításunk a kiadás történetét – és ebben Arany János munkáját, szerepét, Shakespeare-fordításait – mutatja be.

Megnyitó: 2017. október 5. 17 óra, Színháztörténeti Tár – Zeneműtár katalógusterében
A megnyitó eseménye a Facebookon

A kiállítás kurátora:  Dr. Rajnai Edit

A kiállítás helyszíne: Országos Széchényi Könyvtár, 1014 Budapest, Budavári Palota F épület, VI. emelet, Színháztörténeti Tár – Zeneműtár katalógustere.

Látogatható 2017. szeptember 29-től 2018. január 31-ig, keddtől péntekig 9.00 és 17.00, szombaton 9.00 és 14.00 óra között.

Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kamarakiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják.